Nem vagyok Apple-rajongó. Fejlesztőként ösztönösen gyanakvóvá tesz minden túl szorosan zárt ökoszisztéma, amelyben a gyártó dönt helyettem arról, milyen alkalmazás, fájlformátum vagy munkafolyamat fér bele az elképzeléseibe. A nyílt forráskódú eszközök nem mindig kényelmesek, néha kifejezetten makacsok, de legalább általában látszik, mi történik a motorháztető alatt.
Fotósként viszont nem sok értelme lenne abból sportot csinálni, hogy letagadom a mobilkamerák fejlődését. Az iPhone 18 Pro és az iPhone 18 Pro Max változtatható fizikai rekeszéről szóló részletek jelentek meg az Apple által megerősített információi alapján. A telefonok kamerájába végre olyan alkatrészek kerülnek, amelyet nem algoritmus helyettesít, hanem ténylegesen befolyásolja a fény útját.
Nem csak portréhoz hasznos
A megadott információk alapján a Kamera alkalmazásban több kézzel választható rekeszállás lett elérhető. Konkrétan szerepel az f/1.48, az f/1.8, f/2.8, és az f/4 érték.
Az f/1.48 gyenge fényben lehet érdekes. Több fény érkezhet a szenzorra, ami csökkentheti az érzékenység emelésének vagy a túl hosszú expozíciónak a szükségét. Ez különösen utcai jeleneteknél számíthat, amikor egy ember nem áll mozdulatlanul csak azért, mert a telefon éppen éjszakai módba váltott. A természetesebb mélységélesség is segíthet elkülöníteni a témát a környezetétől, bár a mobilos látószög és a szenzorméret itt továbbra is korlát marad.
Az f/1.8 alapértelmezett rekeszállás lesz portrékhoz és általános használatra. Nem feltétlenül látványosabb, mint a teljesen nyitott állás, de gyakran praktikusabb lehet. Egy arc esetén például nem mindig jó, ha az egyik szem éles, a másik már bizonytalan. A mobilfotózás egyik előnye éppen a gyorsaság, ezért jó lenne, ha a kamera ezt a döntést nem rejtené el, hanem gyorsan elérhetővé tenné.
Az f/2.8 már inkább tudatos kompromisszum a fény és a mélységélesség között. Nappali fényben vagy jól megvilágított környezetben nem feltétlenül van szükség arra, hogy a kamera teljesen nyitott rekesszel dolgozzon, miközben az f/4-nél még valamivel több fény jut a szenzorra. Ez jól jöhet utcai fotónál vagy portrénál, amikor szeretném, hogy a téma még elkülönüljön a háttértől, de közben ne legyen túl sekély az élességi tartomány. Egy kisebb szenzoros mobilkameránál persze az f/2.8 nem fog olyan látványos háttérelmosást adni, mint egy nagyobb szenzoros fényképezőgépen, de pont ezért lehet hasznos. Természetesebb, kevésbé agresszív átmenetet adhat a téma és a környezet között.
Az f/4 viszont elsőre kevésbé látványos, mégis talán ez a leghasznosabb állás. Csoportképnél, városi jelenetnél vagy tájképnél sokszor nem háttérmosást akarok, hanem azt, hogy a kép több rétege is értelmezhetően éles maradjon. Egy utazás alatt készült képnek gyakran nem a krémes bokeh adja meg az értékét, hanem az, hogy a főszereplő mellett a helyszín is elmond valamit.
Miért számít a valódi rekesz?
A rekesz az objektívben lévő nyílás méretét szabályozza. Nagyobb nyílásnál több fény jut a szenzorra, és kisebb lesz az éles tartomány. Szűkebb rekesznél kevesebb a fény, viszont nagyobb mélységben maradnak élesek a témák. Egy hagyományos fényképezőgépnél ez alapvető eszköz. A legtöbb mobilnál eddig jobbára fix adottság volt, a háttérelmosást pedig a rendszer szoftverrel rajzolta rá a képre.
A rendelkezésre álló specifikáció szerint az iPhone 18 Pro modellek 48 megapixeles Fusion Main főkamerát kapnak, új fejlesztésű szenzorral. A 48 megapixeles felbontás és az új szenzor hivatalosan megerősített adat, a szenzor fizikai méretét viszont az Apple nem közölte. Ez azért lényeges adat, mert a természetes háttérelmosást nem csak a rekesz, hanem a szenzor mérete és a tényleges gyújtótávolság is erősen meghatározza.
A leírás hat lézerrel vágott lamellát és egy miniatűr rotoros mechanikát közöl. Ez sokkal érdekesebb, mint egy szoftveres "fényerő" kapcsoló, mert ténylegesen változtatja az objektív nyílását. A lamellák száma ráadásul a homályos háttérben megjelenő fényfoltok alakjára is hatással lehet. Hogy ez a gyakorlatban mennyire lesz látványos egy mobil kis optikai rendszerében, azt majd csak valódi mintaképekből lehet eldönteni.
Az API nyitottsága legalább ennyire fontos
Számomra a legígéretesebb rész nem is maga a mechanika, hanem az, hogy a teljes rekesztartományhoz külső kameraalkalmazások is hozzáférnek. Mivel lesz hozzáférés, az azt jelenti, hogy nem kizárólag az Apple Kamera alkalmazásának előre kijelölt logikája dönt a funkció használatáról.
Ez a fajta nyitottság nem teszi nyílt rendszerré az iOS-t, ezt kár lenne romantizálni. Viszont egy jól dokumentált, stabil alkalmazásprogramozási felület sokat ér. A fejlesztők különböző munkafolyamatokat építhetnek rá, a fotós pedig kiválaszthatja, hogy automatikára, manuális vezérlésre, RAW-felvételre vagy filmesebb videós kezelésre van szüksége. A jó platform nem attól jó, hogy ezer kapcsolót mutat, hanem attól, hogy a fontos képességeket megbízhatóan elérhetővé teszi.
Az algoritmus marad, csak jobb helyre kerül
A fizikai rekesz nem jelenti azt, hogy vége a számítógépes képfeldolgozásnak. Új képfeldolgozási rendszert, részletesebb képeket és megújult Photographic Styles vezérlést adnak, amely textúrát és szemcsézettséget is kezelne. Ezeknél különösen fontos lesz a visszafogottság. A szemcse akkor működik, ha hozzáad valamit a kép hangulatához, nem akkor, ha egy steril képre utólag ráfújjuk a "filmes" feliratú spray-t.
Videónál a legfeljebb 60 képkocka per másodperces anyagokra utólag alkalmazható Cinematic effekt és a 4K Dolby Vision HDR time-lapse támogatás szerepel a részletekben. Ezek kényelmes eszközök lehetnek, de a történetet nem intézik el helyettünk. Egy jó rövid videó attól működik, hogy van benne ritmus, nézőpont és valami emberi tét. A HDR önmagában csak több fényes adat.
A kérdés a megvalósítás minősége
Az iPhone 18 Pro kamerája nem azért lesz érdekes, mert egy telefon végre "legyőzte" a fényképezőgépeket. Ez a verseny eleve rosszul van felírva. Azért lesz érdekes, mert egy valódi optikai eszközt adhat egy olyan készülékhez, amely szinte mindig a zsebünkben van, és ezt külső alkalmazások számára is használhatóvá teheti.
Az Apple zárt világával kapcsolatos fenntartásaim ettől nem párolognak el. De ha egy gyártó fizikai megoldással javít egy korábban szoftverrel elfedett korláton, és nem zárja teljesen dobozba a vezérlését, azt érdemes elismerni. A döntő próba úgyis egyszerű lesz. Esős utcán, vegyes fényben, mozgó emberekkel, nem egy gondosan megvilágított bemutatóasztalon derül ki, hogy ez a mechanika valóban hozzáad-e valamit a képhez.
